Igen kellemes élményem volt az utóbbi időben a Borjour Magnum. Tavaly és tavalyelőtt kimaradt sajnos, de idén sikerült eljutni. Persze a bőség zavaráról szólt, de azért csak sikerült rendet vágni a káoszban, elsősorban azokra a pincészetekre utaztunk, melyeket nem ismertünk.
Másfél évtizede, midőn az első minőségi borokat kóstolgattuk a Várbarlangban az akkori borínyenc igazgatónak köszönhetően, hatalmas sikerélmény volt felfedezni a „fajtakaraktert”, megjegyezni a pincészetek mellett fajtaneveket, kialakítani a borok világában az első fogalmi kapaszkodókat azon túl, hogy édes, száraz, fehér, vörös. Az ember automatikusan alakítja ki a fajta-centrikus kóstolási készséget, s hamar választ kedvenc fajtákat.
Megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy Hamvas Béla klasszikus műve, "A bor filozófiája" mögött mekkora borismeret húzódott meg. Azt viszont mindenki kényszeredetten vagy nem, de elismeri, hogy Hamvas nagyon jó ösztönnel közeledett a borokhoz. Nem véletlen, hogy a legtöbb említettsége a műben a somlói boroknak van – amely borvidék egyébként érdekes módon kimaradt a "Borkatalógus – vázlat" c. fejezetből.
Tömegessé vált a visszatalálás a hagyományos készítésű termékekhez. A hétvégén a Millenárison rendezett Kézműves Magyar Ízek Vására igazán sikeres volt, annyira, hogy rá is szerveztek, magyar szokás szerint. A kiállításból keveset láttam, de mindenki azt mondta, hogy jó hangulatú, olajozott, korrekt rendezvény volt.
A hétvégén Móron három fiatal borász szervezett közös programot. A Móres-T több szempontból haladó rendezvény volt, hiszen a facebookon szerveződött, összefogásra alapult, tele volt fiatal kollegákkal más vidékekről, feszes volt a tempója, ám nagyon laza a hangulata, és minden rendben volt. Ilyet ritkán látunk.
A bodrogkereszttúri Mindszent havi mulatság sok más pozitív kezdeményezéssel együtt a hagyományteremtés egyik szép példája. Idén második alkalommal rendezték meg s mivel egy szerencsés véletlen folytán épp Mádon tartózkodtunk, igen jó programnak kínálkozott átruccanni a szomszédságba. Persze ezúttal is bebizonyosult, hogy ha nem akarunk végigrohanni az egyes pincéken, akkor nem lehet mindent belesűríteni egy délutánba.
Borászsimogató volt a hétvégén Etyeken, és az otthonomban, Mádon is. Az etyeki Kezes-lábos fesztivál szokás szerint szépen zajlott, de a megújult Mádi Szüreti Napokat váratlan érdeklődés övezte, hozzáértő becslések szerint 15-20 ezren voltak kíváncsiak ránk. Aki lemaradt, nem fért be, ám hasonlóra vágyik, azzal találkozunk jövő hétvégén Móron, Miklóscsabi barátomnál.
Idén a szokásosnál is többet fesztiváloztam. A nyár végére összeállt a kép, mert belülről, a pultból nézve jól láttam a helyzetet. A bor divatos ital, szeretik az emberek. Már a Sziget pankos, sokszor koszos, jellemzően külföldi közönségének kezében is magyar rozéfröccsöt látok lépten-nyomon.
Amikor otthagytam Miklóscsabit a Présház standján, és elindultam körülnézni a Szigeten, meglepve láttam, hogy nem korsósör, hanem műanyag-palackos rozéfröccs volt a mászkálók kezében. A Balaton Soundon, és most hétvégén a pécsi Bor-és Grillnapokon ugyanez volt a tapasztalatom, barátaimnak elképesztő mennyiségű borát adtam el. Ami kiváló eredmény, főleg ahhoz képest, hogy Don Quijote-i harcnak néz ki az egész, bormarketing nélkül.
Demeter Endre
Az idei tusványosi tábor őszintébb volt a korábbiaknál, amelyek arra a fikcióra épültek, hogy lehetséges a román politikai elit egyes részeivel érdemi párbeszédet folytatni az erdélyi magyarság sorskérdéseiről. Idén a magyar-magyar kapcsolatok kerültek előtérbe. A politikai előadások mellett rengeteg kulturális megmozdulásra is sor került, a program talán soha nem volt olyan színes, mint az idén.
Felejthetetlen élményt jelentett a Kürti Borfesztivál. Végre eljutottunk a felvidéki seregszemlére, és olyasmit láttunk, amit már régen: profi és barátságos rendezvényt, ahol nagyon komoly, mégis természetes borokat mutattak.
A Balaton Sound fesztiválon és a Visegrádi Palotajátékok borudvarában egyszerre vettem részt, családi és baráti segítséggel persze. Visegrádon Erzsébet királyné, a Balatonnál az országos borkirálynő is kóstolt nálam, igazán nagy élmény volt. Borozni divatos, talán ezért is fogyasztották rajtuk kívül más királynők is a borunkat ezen a hétvégén otthon és fesztiválon, kül- és belföldön egyaránt. Így már érdemes komolyan dolgozni. Egy dologgal azonban nem számoltam: ma két fesztivált kellett lebontani, ami komoly logisztikai kihívás volt.
Múlt csütörtökön a szekszárdi borvidék meghatározó borászatai mutatták be a Károlyi palotában 3-3 reprezentatívnak ítélt borukat, vélhetőleg a „kevesebb több” alapon. A Tokaj Reneszánsz Egyesület valamint az egri borászok szerveződései (Egri Borvidékért Alapítvány, majd Egri Bormíves Céh) jó példáján okulva lassan hagyománnyá érik a szekszárdi borvidék budapesti bemutatkozása is.
Múlt szombaton a Sofitel Hotelben a Nemzetközi Élelmiszer és Italkereskedelmi Kft (IFTD), az első számú borimportőr, közösen az Origo portállal nagyszabású borbemutató rendezvényt szervezett, ahol bele lehetett kóstolni a világ fontosabb bortermelő országainak nemes nedűibe. A parádés felhozatalú, megfizethető beugrójú rendezvényen nem alakult ki zsúfoltság, talán azért, mert ezúttal a külföldi borok kaptak hangsúlyt a Kft által forgalmazott magyar borok inkább csak jelzésértékként voltak jelen, mintegy tudósítva arról, hogy az IFTD nem feledkezik meg a honi termelőkről sem.
Borról mindent, a tudásszomj csillapítására. A termelő és a fogyasztó szempontjából egyaránt.
Utolsó kommentek