A tavalyi első, hagyományteremtő rendezvény sikere nyomán újra megrendezi a borász pókert a Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület. Újra összehívjuk a magyar borászokat egy kellemes hétvégére, ahol egymás társaságát, borait, és a játék örömét egyszerre élvezhetik.

Igen kellemes élményem volt az utóbbi időben a Borjour Magnum. Tavaly és tavalyelőtt kimaradt sajnos, de idén sikerült eljutni. Persze a bőség zavaráról szólt, de azért csak sikerült rendet vágni a káoszban, elsősorban azokra a pincészetekre utaztunk, melyeket nem ismertünk.

Másfél évtizede, midőn az első minőségi borokat kóstolgattuk a Várbarlangban az akkori borínyenc igazgatónak köszönhetően, hatalmas sikerélmény volt felfedezni a „fajtakaraktert”, megjegyezni a pincészetek mellett fajtaneveket, kialakítani a borok világában az első fogalmi kapaszkodókat azon túl, hogy édes, száraz, fehér, vörös. Az ember automatikusan alakítja ki a fajta-centrikus kóstolási készséget, s hamar választ kedvenc fajtákat.

A Royal Tokaj főborásza, Áts Károly idén tizedszer szervezte meg a helyi borászok évzáró kóstolóját december 29-én. A jubileumi eseményen is komoly seregszemlét láthattunk a világ boraiból, ám a legfontosabb mégis az volt, hogy jól éreztük magunkat együtt.

A Terroir Club kóstolója igazi borünnep volt az ínyenc borisszák számára. A Terroir Club mint intézmény is példamutató, egyfajta fellegvára a hiteles borforgalmazásnak. Az is örömteli volt, hogy nemcsak a T.C. portfolióba tartozó borászokat hívták meg, viszont csak és kizárólag terroir-borászok kaptak meghívót.

A hétvégén Móron három fiatal borász szervezett közös programot. A Móres-T több szempontból haladó rendezvény volt, hiszen a facebookon szerveződött, összefogásra alapult, tele volt fiatal kollegákkal más vidékekről, feszes volt a tempója, ám nagyon laza a hangulata, és minden rendben volt. Ilyet ritkán látunk.

A Gousteau Kulináris Élményműhely álarcosbált rendez november 5-én Mádon. Mindenkit szeretettel várunk, a bor szellemében.

Bországjárás keretében Somló a budapesti Festetics Palotában mutatkozik be október 27-én. A borvidék szerelmeseinek kötelező, akik pedig most ismerkednek vele, azoknak erősen ajánlott, hiszen az egyik legkülönlegesebb adottságú borvidék gyakorlatilag teljes seregszemléjét kár lenne kihagyni.

Képzett és gyakorlott sommeliert, Mácsai Ilcsit küldtük a kissé rendhagyó, a maga nemében első tokaji kóstolóra, amelyen a löszön termelt borokkal ismerkedhettek az érdeklődők.

A Junibor – fiatal borászok egyesülete – már negyedszer szervez nyárvégi kóstolót Etyeken, a Rókusfalvy Teraszon szeptember 2-án, pénteken, 16 órától. Az évente megrendezésre kerülő esemény érdemi betekintés ad a minőség iránt elkötelezett új generációs borászok legújabb tételeibe. A fiatalok kék-két kedvenc borukat mutathatják be igényes helyszínen, jó társaságban.

A magyar kormány és Tőkés László EP-alelnök irodája szervezte azt a borbemutatót, mely a Kárpát-medence borászati egységét volt hivatott bemutatni. A kóstolón a hat magyarországi borrégió egy-egy élvonalbeli képviselője, valamint minden nagyobb elcsatolt területi egységről egy-egy arculatformáló borász mutatta be három-három borát. Az Észak-Pannóniai borrégiót Rókusfalvy Pál képviselte, a Balatoni borrégiót Jásdi István és neje, Dél Pannóniát Bock József és Tamás Róbert sommelier, a Duna borrégiót Frittman Anita, az egrit Kaló Imre s Tokajt Demeter Zoltán. Felvidékről Bott Frigyest hívták meg, aki e tájegység borászai közül talán a legmélyebben integrálódott a magyarországi boréletbe, Erdélyt nem meglepő módon Balla Géza képviselte, Délvidéket s azon belül a Szerémséget pedig Maurer Oszkár, aki idén kapta meg a Magyar borért díjat.

Idén is részt vettem a Vinagora nemzetközi borversenyen. Bevallom szívesen megyek, mert nagyon tanulságos napok ezek. Megpróbálom összefoglalni amit láttam, de mindenki megismerheti a verseny borainka javát a Vinagora Borgálán július 2-án.

A Vinagora nagy rendezvény, a nemzetközi borvesenyek közé tartozik. Az 500-nál több mintát 50-nél több, fele-fele arányban magyar és nemzetközi bíráló zsűrizte. Ennyi ember mozgatása, a kóstolás körülményeinek biztosítása, a borok hűtése, a számítástechnikai rendszer fenntartása, és még számos apróság komoly feladatot jelent a szervezőknek.

Ezúttal Pécs volt a helyszín. A magyar mediterráneumban szívesen fogadtak minket, a verseny után a villányi borászok krémje csodálatos borkóstolóval várt minket a Bock Pincében.

A bírák profik, azaz értenek hozzá. A külföldiek ahhoz, hogy repkednek egyik versenyről a másikra, és kóstolnak, a magyarok pedig egyszerűen bortermelők. A két tábor között tehát komoly a nézőpontbeli ellentét, de idén érdekes módon - legalábbis az én bizottságomban - teljesen egységes volt a vélemény, számos borra adott mindenki azonos pontot, és folyamatosan 3 ponton belül volt a szórás, egész napokon át. Szinte unalmas volt ez az összhang.

Igaz, hogy viszonylag összeszokott csapatról beszélek, hiszen nem először találkoztunk, az elnököm sem változott a múltkori alkalom óta. Az is hozzátartozik, hogy magyar bort ottlétem alatt alig kóstoltam, a világ boraival kapcsolatban pedig ezek szerint sokkal objektívebbek vagyunk, mint a sajátunkkal. A büntetőszázadban maradtam ugyanis, úgy tűnik már végleg, mert a tokajiakról azt gondolják, hogy minden természetes édesborhoz értenek, mások pedig nem annyira szeretnek ilyen bizottságokban ülni. Így rengeteg félédes, maradékcukros kontyalávalót, technológiai fehéret, és szintén uniformizált száraz vöröset kóstoltam. Nem is a borok jelentették a fő élményt.

Sok gondolat merül fel ilyenkor, a hosszú kóstolósorok alatt, amelyeket bírálat közben nem, de a délutáni beszélgetésekben viszont meg lehet vitatni a nemzetközi csapattal, és persze a magyar borász barátokkal.

Demeter Endre

Miklós Csabi meghívott, hogy ugorjak be hozzá a Vinagora borversenyről hazafelé. Voltam már nála korábban, de az nagyon szakmai út volt. Nem kellett sokat unszolnia, mert sokat kóstoltatok én is, így igazán érdekes volt látni, milyen egy móri program a vendégek szemével. Nos, nagyon jó.

Múlt csütörtökön a szekszárdi borvidék meghatározó borászatai mutatták be a Károlyi palotában 3-3 reprezentatívnak ítélt borukat, vélhetőleg a „kevesebb több” alapon. A Tokaj Reneszánsz Egyesület valamint az egri borászok szerveződései (Egri Borvidékért Alapítvány, majd Egri Bormíves Céh) jó példáján okulva lassan hagyománnyá érik a szekszárdi borvidék budapesti bemutatkozása is.

Múlt szombaton a Sofitel Hotelben a Nemzetközi Élelmiszer és Italkereskedelmi Kft (IFTD), az első számú borimportőr, közösen az Origo portállal nagyszabású borbemutató rendezvényt szervezett, ahol bele lehetett kóstolni a világ fontosabb bortermelő országainak nemes nedűibe. A parádés felhozatalú, megfizethető beugrójú rendezvényen nem alakult ki zsúfoltság, talán azért, mert ezúttal a külföldi borok kaptak hangsúlyt a Kft által forgalmazott magyar borok inkább csak jelzésértékként voltak jelen, mintegy tudósítva arról, hogy az IFTD nem feledkezik meg a honi termelőkről sem.

Idén a szokásosnál is sikeresebb volt az Etyek Pincefesztivál. Rókusfalvy Pali a végén azt mondta, hogy körülbelül 40 ezren látogattak ki Budapest szőlőskertjébe. A barátságos jelleg az én esetemben csúcsra járt, rengeteg ismerős és barát látogatott meg, ami nagyon jól esett. A tovább gombra kattintva összefoglalok, és a Vivat Bacchus énekegyüttes videóját is megtekinthetik.

Említettük már, hogy nem baj az, ha a bor valami más témával van összekötve. Így volt ez évezredekkel ezelőtt is, csak akkor főként szakrális funciót kapott a nemes ital. A lényeg azóta sem változott, felszabadítja a gondolatokat, és tágítja a tudatot, ezért alkalmas a kötésre. Most egy igazán nőies programot ajánlunk, ahol dizájn, művészet, smink, masszázs, és ékszer találkozik a borral, tehát lesz minden, mi szem-szájnak ingere.

A hétvégén rendezik a Budai Várban a pálinkafesztivált, ami a szilváról szól, de mellékszereplőként lesz bor is. Ha részletekben szeretnénk elmélyülni, a Vajdahunyadvárban ma délután mutatkozik be a Balatonboglári Borvidék. Pénteken a Symbolban főznek a borászok, és vidéki program is akad, Hollókőn lesz fesztivál a hétvégén.

Ember tervez, Isten végez, - ez a nagy igazság a boros rendezvényekre is érvényesnek tűnik. A Komplex élményt nyújtó VinCe 2011 rendezvény mindkét napján még az előadások alatt szépen kidekoráltam a kiállítókat röviden bemutató ügyes kis füzetkét, amit kaptunk, hogy célirányosan haladjunk borkóstolással és semmiképpen se hagyjuk ki alapvető tételeket. Ehhez képest mire eljött az öt óra, már elment a kedvünk a rendezett kánontól, s inkább a pillanatnyi szeszély irányította lépteinket, s noha sikerült sok mindent abszolválni a fontos célpontok közül, végső soron a tervszerűségből nem lett semmi.

Sokszor hallom, hogy ez egy aranyérmes bor ám, kóstoljam úgy. Pedig egyedül is el tudom dönteni, hogy mi tetszik és mi nem. Mire is jó akkor a borverseny? Arra, hogy gyakoroljanak a borászok, akik a verseny zsűritagjaként egyszerre kóstolnak sok tételt. Más értelmét nem látom a dolognak.

Amikor pár hete azt írtam, hogy az Év boros megarendezvénye, a VinCE megér külön utazást Kárpát-medence bármely szegletéből a magyar fővárosba, a tavalyi rendezvényre eljutó barátaim beszámolóira valamint a meghívottak, kiállítók listájára alapoztam. Az idei esemény részvevőjeként a fenti állítást utólag is határozottan megerősíthetem.

A magyar borrajongó naplójában vannak a piros betűs állami, családi, valamint vallási  ünnepek mellett kézzel vastagon bekarikázott, kiemelt dátumok, melyekhez igazítunk kirándulást, nyaralást, születésnap-ünneplést, egyebeket. Mondjuk úgy, hogy ezek a már-már kötelezően abszolválandó, nem ritkán többsíkú próbatételnek is beillő mega-kóstolók, amikor az átlagfizetésből élő ember is megkóstolhatja az egyébként szinte hozzáférhetetlen árú nemes nedűk tucatjait. (A több síkú próbatétel alatt azt értem hogy egyrészt ki kell bírni, hogy a legjobb borból is csak annyit juttassunk a szervezetbe, amennyi az ítéletalkotáshoz feltétlenül kell, másrészt még így is annyit kóstol az ember 6-8 óra alatt, hogy egy szép eufemizmussal élve "elfárad" a végére. Nemcsak organo-leptikailag.)