Idén a szokásosnál is sikeresebb volt az Etyek Pincefesztivál. Rókusfalvy Pali a végén azt mondta, hogy körülbelül 40 ezren látogattak ki Budapest szőlőskertjébe. A barátságos jelleg az én esetemben csúcsra járt, rengeteg ismerős és barát látogatott meg, ami nagyon jól esett. A tovább gombra kattintva összefoglalok, és a Vivat Bacchus énekegyüttes videóját is megtekinthetik.

Etyek lényege, hogy a helyi pincék látják vendégül a más borvidékekről érkező borászokat. Ez nagyon barátságos rendszer, és a minél több ismeretség kötődése, illetve a korrektség jegyében sorsolás alapján működik. A fesztivál előtt rendszerint fel szoktam hívni a házigazdát és egyeztetjük a helyi adottságokat. Gondom sosem volt, sőt, de most látszott előre, hogy Velez Imre igazán vendégszerető ember, mókás hétvége elé nézek. Utólag visszatekintve az érkezés percére nem is tudom kiszámolni, hogy vajon eltelt-e egy másodperc a kézszorítás és az első pálinka elfogyasztása között. Az egész fesztivál ideje alatt tejben-vajban fürösztöttek, etettek és itattak csapatával együtt. Akikről olyan szeretettel beszélt, ami minden vezető számára példás lehet, szerintem.

Érkezéskor már vártak a cselesebb fogyasztóim is, akik a térképen megfigyelték, hogy nagyon frekventált helyen leszek, és csak akkor tudok velük rendesen foglalkozni és beszélgetni, ha korán jönnek, megelőzve a tömeget. Kellemes társaság jött így össze, ráadásul minden szomszéd borász régi barát volt, ahogy a vendégek is. Az egész társaság gurult a nevetéstől. Megérkeztek Dúzsiék is, gyorsan kipakoltuk a buszt. Gyanús volt, hogy miért hoztak ilyen sok bort, de a nap végére megértettem, amikor a saját bőségesnek gondolt készletemből az utolsó palackot nyitottam már  kora este. Így vasárnap reggel pest-környéki túrával kezdtünk, és minden lehetséges barátomtól összeszedtem a boraimat, hogy legyen mivel nyitni. Sokan mondják, hogy a tokaji bor nem divat, túlárazott, a természetes édesbor pedig egyszerűen eladhatatlan, de én egészen mást tapasztalok.

Vasárnap reggel nagy öröm ért, amikor érkezéskor két sátorra tőlem az információnál megláttam a Vivat Bacchus csapatát, akik arról faggatták a hölgyeket, hogy hol vagyok. Úgy döntöttek, hogy biztosra mennek, és nálam kezdenek, majd egy koncertet is rögtönöztek. Perjés Ferenc barátom meg is örökítette.

Az idei etyeki fesztivál fő újdonsága a Pálinkafesztivál után másodszor alkalmazott kártyás rendszer volt, ami jól működött. A terminál alaposan megázott egyszer, de becsülettel szolgált tovább, és a rendszer kezelője is villámgyorsan jelent meg, hogy minden rendben van-e. Valóban gyorsabb volt, mint bármilyen nyugtás, kasszás, vagy jegyes rendszer. Ráadásul nem is kellett annyira remegni a hatóságoktól, mint máskor. A zárás utáni elszámolásnál kialakult egy kisebb sor, de én ezt nagyon élveztem, mert el tudtam beszélgetni pár percet Vida Péterrel, és Maurer Oszkárral és más borász barátaimmal, mintha ez lett volna a hab a tortán. A korrektségről pedig csak annyit, hogy amikor a sor elérte a hétméteres hosszt, megjelent a főszervező, Rókusfalvy Pali a valószínűtlenül kicsi mókusterepjáróján, és minden felelősséget magára vont a várakozásért, sűrű elnézések közepette. Ilyet ritkán látok manapság.

Demeter Endre